74. éves korában hirtelen magához szólította Teremtő Istenünk Nagy István korábbi zápszonyi és beregszászi prédikátort, gyülekezeti vezetőt, aki egy időben a rákoscsabai baptista gyülekezet gondnoki szolgálatát is hűséggel végezte. A gyászistentiszteletre 2019. november 4-én a Pócsmegyeri Baptista Temetőben került sor. Nagy-Kasza Dániel, zápszonyi lelkipásztor kezdőimája után a Rákos-csabai Baptista Gyülekezet énekkara énekeivel emlékeztette a hallgatókat a feltámadás reménységére. Ezután Kovács Bálint pócsmegyeri baptista lelkipásztor vette át a szót, aki Nagy István életútját ismertette. László Gábor rákoscsabai lelkipásztor igehirdetésében kiemelte, hogy bár mindenki számára váratlan és szomorú testvérünk hirtelen elvesztése, de Nagy Istvánt a hazahívó szó nem érte készületlenül. A sírnál Kelédi Márton lelkipásztor Isten Igéjével vigasztalta a gyászoló gyülekezetet.
Nagy István testvérünk édesapja, Nagy Imre az elsők között volt, aki az 1930-ban elindult zápszonyi baptista gyülekezethez csatlakozott. Gyermekeit hitben nevelte, így Nagy István is döntött az Úr Jézus követése mellett. A Szovjetúnió idején rabkísérőként és kőművesként dolgozott sokat. Akik ismerték, azok arról számoltak be, hogy minden helyzetet igyekezett úgy kihasználni, hogy beszéljen a benne élő reménységről és Isten felé gyakorolt kegyelméről.
1969. november 29-én házasságot kötött Vas Piroskával, akivel 50 évig élt boldog házasságban.
1971. augusztus 18-án Munkácson, a Latorca folyóban feleségével együtt bemerítkezett, így is kifejezve, hogy az Úr Jézus Krisztusnak szánja életét és jövőjét. Házasságukat Isten 3 gyermekkel ajándékozta meg. Gyermekeik mellett 1990-ben sogórnőjének, Mártának 5 árván maradt gyermekét is magukhoz vették, és szeretettel gondoskodtak róluk.
Mivel Zápszonyban a hatóságok megakadályozták a baptista gyülekezet tevékenységét, másokkal együtt, évtizedeken keresztül Beregszászba járt be, ahol a gyülekezetben oszlopos tag lett. Testvére, Nagy Béla betegsége után, 1994-től éveken keresztül a beregszászi gyülekezet lelkipásztori szolgálatának terheit is hűségesen és készséggel hordozta. Vezető szerepe volt a zápszonyi magyar baptista közösség újjászervezésében.
1999. december 6-án a zápszonyi gyülekezet önállósodott, és Nagy Istvánék saját házában kezdték el rendszeresen szervezni az istentiszteleteket. Hamarosan imaházvásárlásra kerülhetett sor, aminek a használatbavételéhez fizikai erejével és kőművesmesteri tehetségével járult hozzá.
2007. októberétől a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet gondnoki szolgálatát vállalta el feleségével, Piroskával együtt.
2015-ben Pócsmegyerre költöztek és bekapcsolódtak a helyi baptista misszió vérkeringésébe. Fizikai és lelki munkáját mindig nagy szorgalommal végezte. Megváltó Istenünk magához vette őt, de élete és hűsége példa marad számunkra.
