A háború kitörése mindenkit lebénított egy időre és akkoriban nem gondoltunk arra, hogy gyerekekkel is foglalkozni kellene. Hála Istennek az ijedelem és a hirtelen jött sokk után, hamar visszalendültünk a régi kerékvágásba és újra elindítottuk a gyerekfoglalkozásokat. Talán két hét volt mindössze, ami kimaradt. A háború gondolata a kicsiket is foglalkoztatta. Próbáltunk nem beszélni előttük ezekről, de azért a bezártság és, hogy sehova nem lehet kimenni, szól a sziréna, mind-mind ott volt a kis lelkükben. A szülők is bizonytalankodtak és örömmel vették, hogy foglalkozunk szerdánként a gyerekekkel. Néhányszor még ők is eljöttek az alkalmakra, hogy közösségben legyenek.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél többet halljanak Jézusról és minél hamarabb hozzanak döntést mellette.
