Orosz Boglárka hitvalló keresztsége

Orosz Boglárka hitvalló keresztsége

Egész héten azon dolgoztunk, hogy minden rendben legyen mire eljön ez a nap Bogi életében. Az udvar gyönyörű lett, a medencében a víz nagyon jó hőmérsékletű volt, csak az eső esett egész szombaton. Ez az egyetlen negatív dolog megpróbálta a hitünket. Általában kint az udvaron szoktuk az ehhez hasonló eseményeket tartani, mivel amúgy is helyén való lett volna. Sokat imádkoztunk az Úrhoz, hogy adjon jó időt és ne essen éppen a bemerítéskor. Éppen abban az időpontban a szomszéd faluban “Falunap” volt és a Klubban pedig “Szerep” és emiatt is kesereghettünk volna, hogy sokan majd inkább azt választják. Milyen jó, hogy van egy higgadt lelkipásztorunk, aki az ilyen helyzetekben mindig tud bátorító szót mondani. Valóban nem csalódtunk.

A vasárnap reggel még borúsan kezdődött, de néha néha felszakadozott a felhőzet és felcsillant a remény a jó időre. Mire elérkezett a három óra egész kellemes lett az idő, és az imaház megtelt testvérekkel, rokonokkal, barátkozókkal, külföldi tetvérekkel, és alig maradt hely még a verandán is. A gyerekek is ahhoz képest nagyon sokan jelen voltak. Örültem, hogy nem a Klubban töltötték el az idejüket.

Voltak amerikai vendégeink is, akik közül Matt szolgált az igehirdetéssel a sok-sok dicsőítő ének után. Olyan énekeket választottunk tudtunkon kívül is, amit amerikai testvéreink is nagyon szeretnek. Igehírdetés után Dani mondott néhány szót a bemerítésről, utána pedig Bogi mondta el a bizonyságtételét. Utána kérdések következtek, amiket bemerítés előtt szoktak feltenni sőt volt közöttük néhány rendhagyó kérdés is.
Utána mindenki kivonult az udvarra, ahol az Úr csodálatos módon fényes napsütést adott (csak mellékesen mondom, hogy a család azon aggódott, hogy esni fog a bemerítésen). Jó volt látni a bemerítkező családját a medence körül, még az ikertestére is eljött pedig nagyon sokáig úgy volt, hogy nem sikerül. Bemerítés után mindannyian visszamentünk az imaházba, hogy énekeljünk amíg Bogi visszatér aztán pedig az áldáskérés következett. Bevezettünk egy szokást miszerint minden új tagért a gyülekezeti tagok is hálát adnak, ilyenkor körbeálljuk őt imádkozunk érte.

Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak, hogy lépésről lépésre vezet minket és amikor elcsüggednénk, feladnánk a reményt, akkor mindig megmutat egy újabb ajtót. Reméljük, hogy hamarosan újabb bemerítésről adhatunk számot, hiszen az a gyümölcs is nagyon megérett már.Alkalmunk szeretetvendégséggel végződött, ahova a testvérek és sok-sok barátkozó hozta szeretettel a süteményt.

Kívánjuk, hogy Bogi életében is legyen napról-napra növekedés és az Úr Jézus Krisztusba vesse mindig a bizodalmát.

Lona