Zápszonyban 1930. tavaszán jelentek meg a baptista misszionáriusok. Tóth Ferenc a közeli Barabásról hívta magával Borbás Sándor nagydobosi evangélistát, hogy Zápszonyban is próbálják meg az evangéliumot hirdetni. Néhány hétre rá már be is ért az elvetett mag és júniusban, éppen pünkösdkor, bemerítkezett a zápszonyi Nagy Imre és Orosz Zsigmond Munkácson. Hamarosan tovább növekedett a kis közösség azzal, hogy Munkácsról ide nősült a már korábban bemerítkezett Deskó Péter is. Ezután az ő házában gyűltek össze a baptisták és az evangélium után érdeklődők.
1932-ben megtérésével és bemerítkezéssel a gyülekezethez csatlakozott Nagy Ida és Nagy (Szabó) Erzsébet, akiket ugyancsak Barkaszi Béla az akkori munkácsi körzet lelkipásztora merített be.
A cseh időszakban a következő lelkipásztorok, igehirdetők látogatták a gyülekezetet: Trohák József (Beregszász), Szadvári Demeter (Kerepec), Urbán Gyula (Ágcsernyő) és Markó Mihály szlovák nemzetiségű lelkipásztor.
1939. május 2-án Zápszonyból négyen vállalták az Úr Jézus követését és mutatták meg hitüket a keresztségben: Végső György, Szűcs Mária, Pap Erzsébet és Pap Amália. Őket Kovács Imre biharugrai lelkipásztor merítette be Beregszászon, a Latorcánál.
A II. világháború utáni kommunista szovjet rendszer a magyar gyülekezeteket (is) igyekezett szisztematikusan elsorvasztani. Több helyen imaházakat koboztak el, a fiatalokat pedig nem engedték, hogy a gyülekezetben vezető szerephez jussanak, szolgálatba álljanak. Ahol nem volt meg a számukra elvárt gyülekezeti tagság, ott egyszerűen betiltották a gyülekezeti alkalmakat. A nehézségek ellenére mégis növekedés volt a zápszonyi gyülekezetben.
1947-ben Nagy Irén és Nagy Béla csatlakozott a zápszonyi testvérekhez. Őket Stumpf Jenő lelkipásztor merítette be Munkácson.
A gyülekezet örülhett annak is, hogy a zápszonyi Szűcs Miklós és Nagy Irén életútját úgy vezette Isten, hogy házasságot kötöttek egymással 1948-ban.
1949-től Orosz Zsigmond lett a megbízva a zápszonyi gyülekezetvezetéssel. Trohák József laikus beregszászi lelkipásztor havonta csak egyszer tudott kijárni, hogy úrvacsorát osszon a gyülekezetnek.
1950-től Mezőkaszonyból is csatlakozott a gyülekezethez a Végső család, majd Hetyenből Vékony néni.
1954-ben Nagy Béla házasságot kötött a gáti baptista gyülekezet egyik tagjával, Bak Magda Lenkével, aki így a zápszonyi gyülekezet tagjává lett.
1971-ben Munkácson bemerítkezett a zápszonyi Nagy István és a kígyósi származású Nagy (Vas) Piroska, akik fiatal házasok voltak és már zápszonyban éltek.
A gyülekezetnek nem volt imaháza, az istentiszteleteket házaknál tartották. Majdnem minden zápszonyi utcában több-kevesebb ideig működött baptista “imaház” valamelyik családi háznál. Az évek során többször is rosszindulatú feljelentések, vádak és gyanúsítgatások, féltékenység és irigység nehezítették, fenyegették és próbálták ellehetetleníteni a gyülekezet misszióját. A hatóság végül a kis gyülekezetet megszüntette és Beregszászhoz csatolta.
1983. március 15-én Andráskó Mihály – a kárpátaljai missziókerület akkori vezetője – megkérte a zápszonyi Nagy Bélát, hogy vállalja el a beregszászi prédikátori teendőket. Attól kezdődően a zápszonyiak közel húsz éven keresztül jártak be a 18 km-re levő Beregszászba. Az istentiszteleteket akkoriban, Forgon Pál református püspök engedélyével, a református templomban tartották, mivel a beregszászi imaházat a hatóságok 1956-ban elkobozták. A nyolcvanas évek végére, a fiatalok hiánya miatt a gyülekezet elidősödött és egyre jobban felerősödött a reménytelenség, a megsemmisüléstől való félelem.
1990-ben id. Mészáros Kálmán a Magyarországi Baptista Egyház alelnöke és Nemes Stepan az ukrán baptisták kárpátaljai vezetője a beregszászi gyülekezet diakónusává avatták a zápszonyi Nagy Istvánt, Nagy Béla testvérét.
Nagy Béla a rendszerváltás után, minden erejét megfeszítve igyekezett arra, hogy visszaszerezze a közel 40 évvel korábban elvett beregszászi baptista imaházat. Az illetékes hatóságok 51 alkalommal zavarták el mindenféle ürüggyel, míg az 52. alkalommal megkapta a szükséges papírokat, aminek köszönhetően 1996-ban a beregszászi gyülekezet kárpótlásként kapott egy ingatlant. Ezt az épületet a gyülekezet nemsokára eladta.
1995-ben Nagy Béla betegsége és gerincműtéte miatt nem tudta tovább vállalni a szolgálatot, így a lelkipásztori feladatokkal egy rövid időre a Munkácsról kijáró Dankánics Jánost bízták meg, azonban 1998-ban Nagy István vette át tőle a beregszászi baptista gyülekezet vezetését.
1998-ban, 8 tag merítkezett be Guton így a beregszászi gyülekezet létszáma 42-re emelkedett. Ugyanebben az évben sikerült megvásárolni a Magyarországi Baptista Egyház anyagi segítségével, a beregszászi Muzsai utca 13. szám alatt.
