Uram, Mit akarsz, hogy cselekedjem?

Uram, Mit akarsz, hogy cselekedjem?

Mind a gyülekezet tagjait, mind annak vezetőit váratlanul és sajnos készületlenül érte a pandémia, valamint az azzal együtt járó intézkedések. Nem tudtuk elképzelni, hogy hosszú távon nem gyakorolhatjuk a gyülekezeti közösséget a megszokott módon. Sürgetnénk már, hogy minden álljon helyre és legyen úgy mint régen, mert nem érezzük természetesnek ezt az állapotot. Csakhogy az az állapot, amit keresztyén gyülekezetként élveztünk korábban, az sem természetes, hanem kegyelmi helyzet volt.

A történelem során többször is volt arra alkalom, hogy a keresztyén gyülekezet nem építhetett katedrálisokat. Nem lehetett imaházuk sem. Nem gyűlhettek össze nyílvánosan. Nem énekelhettek hangosan. Vezetőiket elhurcolták. Ha volt is imaházuk, nem lehetett prédikálni a szószékről “csak” imádkozni. Bibliát nem tarthattak a házuknál. Nem kevesen azokban a viharos időkben nagy kárt, bibliai kifejezéssel “hajótörést” szenvedtek. Betört az életükbe a keserűség, a félelem, a kétségbeesés, az elégedetlenség, egyszóval a hitetlenség. Tegyük fel most a kérdést:

meg lehet maradni Krisztusban, ha nincs imaházunk, nincs Bibliánk, nincsenek vezetőink, nem hallunk igehirdetést rendszeresen, nem járhatunk közösségbe minden vasárnap?

Üldözött keresztyén testvéreink ezekben a napokban is azt bizonyítják, hogy igen. Természetesen nem azt állítom, hogy az előbb felsoroltak jelentéktelenek lennének. Ezek azért vannak, hogy segítsék a megerősödésünket. Áldások, de nem ezek jelentik a talajt, amiben meg kell gyökereznie a lelki életünknek. Nem ezek fognak megtartani a próbában és jaj annak, aki ezektől várta, vagy várja a megmenekülést (üdvösséget).

Ez a járványügyi helyzet nekünk most új tapasztalatot jelent és talán ébresztőt is. Most mindannyian vizsgázunk, mint a viharban a fa. Vezetők és gyülekezeti tagok egyaránt. Vezetőként itt a kiváló alkalom arra, hogy megvizsgáld mivel tápláltad Isten népét. Ha az IGEhirdetésed telve volt kegyelemmel és igazsággal, akkor tudhatod, hogy megtettél minden tőled telhetőt. Ha nem így volt, akkor ne csodálkozz a veszteségek láttán. Gyülekezeti tagként itt a kiváló alkalom arra, hogy megvizsgáld mibe kapaszkodtál eddig. A reménységed, az örömöd, a békéd, a megelégedésed forrása egyedül Jézus Krisztus volt? Ha a gyülekezetbe, a közösségbe, a vezetőkbe, a nyilvános/látványos szolgálatokba, az áldásokba kapaszkodtál, akkor ne csodálkozz a veszteségek láttán.

Ha ezekben a hónapokban vezetőként, vagy gyülekezeti tagként úgy érzed, hogy lelki életedben legyengültél, Krisztustól eltávolodtál, akkor észre kell venned, hogy Isten figyelmeztet téged: ne bízz és ne kapaszkodj olyanba a jövőben, ami nem tud megtartani. Nem másokon múlik, hogy milyen az Istennel való kapcsolatod mélysége, hanem egyedül rajtad! Isten minden mennyei áldása a rendelkezésedre áll most is, bármivel kell szembenézned (Ef1:3). Senki és semmi nem okolható azért, ha mindezek ellenére eltávolodsz Krisztustól. A Biblia úgy beszél a lelkileg érett emberről, mint aki képes arra, hogy önmagáról gondoskodjon (Ef4:16).

Vajon, ha ebben a próbában kárt szenvedsz, az utolsó megmérettetésen mire számíthatsz majd?

Nem kétséges, hogy a jelenlegi állapot sok nehézséggel jár az élet minden területén. Újratervezést, sok esetben nagy rugalmasságot igényel. Mi pedig ezt nem igazán szeretjük. Testvérem! Ne zúgolódj, ne siránkozz, hanem örülj amikor átmész ezeken az időkön, amik próbára teszik hitedet, békességedet, örömödet. Ez kitartóvá és terheltetővé, másszóval használhatóvá tesz téged. De miközben a próbát türelmesen viseled, ne ülj ölbe tett kézzel. Igen, feltámadt a szél, de ez még nem a vihar. Itt az ideje, hogy állítsunk a vitorláinkon, változtassunk a beállításokon, megújítsuk a gondolkozásunkat, tanuljunk és tapasztalatot szerezzünk a jövőre nézve. Ne azért imádkozz, hogy legyen már minden olyan, mint régen, hanem figyeld azt, hogy Ő mire akar tanítani. Így lesztek tökéletesek és teljesek, akikben nincs semmi hiányosság – mondja Jakab apostol (Jak 1:2-4.)